Gondolatok Petró László református lelkipásztorunktól:
I. Advent vasárnap – Várlak Uram
Kedves Látogató!
Néhány gondolatot szeretnék veletek megosztani veletek advent első vasárnapján!
A szülőfalumban (Nyíribrony) nagy készülődés volt 1935-ben. A püspököt, Dr. Baltazár Dezsőt várták vendégül. A jegyzőkönyv tanúsága szerint két díszkaput építettek a püspöknek. Egyet a szomszéd falu határában, egyet pedig a település határában. A két díszkapu között mintegy 3 km volt, amit ökrös szekéren tett meg a püspök. A két kapu között a falu fiatalja sorfalat álltak, hogy így köszöntsék a püspököt.
Vajon mit gondolhattak ezek az emberek, amikor már áthaladt a püspök az egyik kapun? Amikor azt látták, hogy most már bizonyosan hozzánk jön. Most már nincs másik út, nincs másik lehetőség. Most már bizonyosan hozzánk jön. Igaz még nem érkezett meg, de tudjuk, hogy úton van felénk. A két kapu között a reménység útját tette meg a püspök. Reménység volt a helybelieknek, hogy noha még nem látjuk, de bizonyosan hozzánk érkezik.
Advent kezdetekor mi is díszkaput építünk lelkünkben a hozzánk térő királynak. Tudjuk, hogy a másik díszkapun majd akkor fog áthaladni, amikor bizonyosan megszületik szívünkben, karácsony ünnepén. De most azt látjuk, mint ezek az emberek. A király a reménység útján van felénk. Még nem érkezett meg, mert még nem látunk mindent tisztán. Még nem érkezett meg, mert még nem szállt fel minden köd, de úton van. Felém jön, hozzám jön, azért jön, hogy mellém szegődjön. Ez a reménység útja, amire a nagy király minden adventkor elindul. Azért indul, hogy az övéi tudják: Ő úton van. Nem fog letérni, nem fog másfelé fordulni, nem fog tőled elfordulni. Aki ilyen bizonyossággal várja, s szívében díszkaput épít neki, ahhoz minden bizonnyal meg is fog érkezni az élet Ura, Jézus Krisztus! Áldott és szép várakozást kívánok mindenkinek!
Szeretettel,
Petró László